Ezúttal csak egy röpke előétel volt biztos a fejemben, a régi, jól bevált kukoricakása (félig tejjel, félig vízzel készül a tökéletes polenta, tudtam meg a titkot a gourmet fesztiválon), kevés vaj még forrón bele, majd kivajazott ibrikben kissé elősütöm. Ekkor kerülnek rá a pizza-feltétek (a szó jó értelmében, nem pedig a tescogazdaságos sajkészítmény!) sorjában: ropogós koktélparadicsom (ezúttal tehát Vácrátótról), lilahagyma, olivabogyó (a legjobb a kedvenc kis üzletemből, mandulával töltve), hófehér mozzarella és amit nekem sajnos nem sikerült beszerezni: sok sok reszelt parmezán és egy kis prosciutto vagy vékonyra vágott szalonna. És amit elfeledtem: paradicsomszósszal megkenni a feltétek előtt. Ezek mind összesülve, -érve csodás összhangot mutatnak. Szóval ez volt biztos a fejemben. És ami nem:
Járkáltam a sorok között, bámultam a kínálatot, fürödtem a színekben és akkor megpillantottam: a hosszú, egészséges, hatalmas zöld szárral megáldott fehérrépákat. Szeretek világos dolgokat főzni, valamilyen különös oknál fogva az az érzésem támad, hogy bizonyára könnyű étek lesz belőlük. Sebtiben megvásároltam és a következő pultnál kerek lett a történet. Zsenge, hívogató ceruzabab nézet farkasszemet velem. Még egy gyors kör a halaspultnál, pár perc csevej a legmegfelelőbb halról egy boldogan ejtettem a biciklim kosarába az utolsó szerzeményt: a naphalat.
Mindezek harmóniája pedig: mindenekelőtt mindenhez sok vaj, elsőként. Vajon párolt ceruzabab, bőségesen apróra vágott fokhagymával (Valamiért nem rendelkezik a háztartásom fokhagymanyomóval, de ha lenne, akkor is vágnám. Apróra.), leheletnyi víz, hogy oda ne kozmáljon és mikor már roppanós: egy nagy csipet tárkony. 
Másodjára: sok vaj, ugyanennyi fokhagyma, bele a karikára vágott fehérrépa, míg teljesen puhára nem fő. Vacsoravendégem Gere Rosét társított az estéhez, így ebből kapott ízelítőt a lábos tartalma. A végén egy pohár tejszín, majd jöhet a turmix, ami krémesen simává teszi az immáron fehérrépamártásnak nevezett ízbombát. Szerecsendió-zápor, fehérbors (hiszen haminden világos, legyen ez is az) reá és lássuk a halat. Alufólia-sátorba pakoltam (mikor alufóliából készítesz zacskót, majd gondosan be is zárod, hogy abban párolódjon az étek), friss citromfű az ablakból, citromlé a citromból, tárkony, a fehér színű bors és a már bevált rosé.
Másodjára: sok vaj, ugyanennyi fokhagyma, bele a karikára vágott fehérrépa, míg teljesen puhára nem fő. Vacsoravendégem Gere Rosét társított az estéhez, így ebből kapott ízelítőt a lábos tartalma. A végén egy pohár tejszín, majd jöhet a turmix, ami krémesen simává teszi az immáron fehérrépamártásnak nevezett ízbombát. Szerecsendió-zápor, fehérbors (hiszen haminden világos, legyen ez is az) reá és lássuk a halat. Alufólia-sátorba pakoltam (mikor alufóliából készítesz zacskót, majd gondosan be is zárod, hogy abban párolódjon az étek), friss citromfű az ablakból, citromlé a citromból, tárkony, a fehér színű bors és a már bevált rosé. Tálaláskor egy leheletnyi friss petrezselyem színesíti a tányért, a halat a mártással együtt kéretik ízlelni, mondhatni tökéletes harmóniában vannak. Na meg persze a roséfröccs - így nyárestén.
